BETŰMÉRET

Egyes művészettörténészek az agresszív hatású műveket ugyanúgy az art brut-ba sorolják, mint a pszichiátriai betegek műveit, a primitív népek, a rabok alkotásait, sőt bizonyos gyermekrajzokat is.

Az art brut irányzat a XX. század második felében, egyre inkább a figyelem középpontjába került, mind a művészetek, mind a pszichiátria területein. A képzőművészek, a művészettörténészek és a kritikusok a művészi értékteremtés oldaláról kezdték vizsgálni a pszichiátriai betegek alkotó tevékenységét. A pszichiátriában eleinte a művészi alkotásokban felismerhető pszichopatológiai tüneteket vizsgálták, majd az alkotó tevékenységet, mint terápiás eszközt kezdték alkalmazni a kreatív és művészetterápia keretében.

A hátrányos helyzetű személyek alkotásait a művészettörténészek outsider art-nak (kívülálló művészet) is hívták, mert ide sorolták mindazokat, akik nem csupán betegségük, de szociális helyzetük miatt is a társadalom perifériájára sodródva alkottak. Munkájuk a hivatásos művészektől nem csupán képzetlenségükkel különbözött. Nem tartoztak semmilyen ismert irányzathoz, és a spontán, önálló tevékenységüket a piaci viszonyok sem befolyásolták.

Az art brut-ot sokszor nevezik az őrültek, a pszichikailag defektesek művészetének. Ez tévhit, hiszen az art brut nem az „őrültek művészete” és nem is „pszichopatológiai művészet”, hanem megjelenési formáját tekintve hiteles, őszinte alkotások, amelyek lehetőséget adnak az egyén pillanatnyi érzelmi állapotának nonverbális kifejezésére egy alkotási folyamat eredményeként. „Színtiszta invenciót felmutató művészet, semmi nincs benne a kulturált művészet kaméleon- vagy majomtermészetéből.”- írta Jean Dubuffet.

Az art brut művészek és alkotásaik jelenleg is nagy számban képviseltetik magukat a modern művészet területén. Képviselői a társadalom több rétegéből kerülnek ki, de fontos azonosság közöttük, hogy egyikőjük sem képzett művész és mindegyikőjük a társadalom valamelyik marginális csoportjának tagja.