ArtBrut

Az art brut kifejezés Jean Dubuffet-nek, a francia informel festészet jeles képviselőjének nevéhez fűződik. Az art brut (faragatlan, tanulatlan művészet) fogalma az 1940-es években született meg, a gyermekek és a mentális betegségekkel élő személyek művészetének tanulmányozásának eredményeként. Az irányzathoz tartozó alkotások olyan alkotók művei, akik képzetlenek, nem kapcsolódnak a hagyományos művészvilághoz, és gyakran társadalmilag marginalizált csoportok tagjai.

Az art brut alkotások megjelenési formájukat tekintve hiteles, őszinte művek, amelyek lehetőséget adnak az egyén pillanatnyi érzelmi állapotának nonverbális kifejezésére egy alkotási folyamat eredményeként.

Az art brut kifejezést először Jean Dubuffet (1901-1985) használta a művészileg tanulatlan, iskolázatlan szerzőktől származó alkotások jellemzésére. Dubuffet egy francia származású képzőművész volt, aki kiemelten foglalkozott a pszichiátriai betegek, a perifériára szorultak és a naivak vizuális alkotásainak tanulmányozásával, összegyűjtésével és megőrzésével.

Az art brut irányzat a 20. század második felében került a figyelem középpontjába mind a művészetek, mind a pszichiátria területein. A képzőművészek, a művészettörténészek és a kritikusok a művészi értékteremtés oldaláról kezdték vizsgálni a pszichiátriai betegek alkotó tevékenységét.

Az art brut irányzat legismertebb képviselői: Williem van Genk, Aloise Corbaz, Heinrich Anton Müller, Carlo Zinelli, Augustin Lesage, Johann Hauser, August Walla, Adolf Wölfli, Joseph Yoakum, Henry Darger.