A művészet szerepe a pszichés betegségek gyógyításában a XX. század második felében vált egyre nyilvánvalóbbá és került be művészetterápia néven az orvostudomány gyógyító kelléktárába. A gyógyszeres kezelések hatására a betegekhez való hozzáférés (pl.: kommunikáció, együttműködésre való rábírás) jóval könnyebbé és sikeresebbé vált, mint korábban, és a betegek alkotásainak a diagnosztikai értékén túl a terápiás jellege került előtérbe.

A gyógyításban a művészeti tevékenység szerepe két irányba fejlődött, egyrészt a klasszikus művészetterápia keretei között, másrészt a művészeti, kreatív alkotási tevékenységnek a pszichoterápiás folyamatba történő integrálása területén. A művészetterápiában az alkotó folyamat az elsődleges és a terapeuta mintegy katalizátorként vesz részt az alkotási folyamatban. A betegek számára az önkifejezés és az alkotás öngyógyító folyamata a fontos. A létrehozott mű esztétikai értéke önálló életet kezd élni és a kiállítások során, vagy a szakértő illetve laikus közönség visszajelzései eredményeként erősödik az alkotók önbecsülése, önértékelése. A művészetterápiás foglalkozásokat alkotó csoportokban tartják leggyakrabban.

Az egyéni művészetterápiás folyamat során a betegek rendelkezésére állnak az alkotáshoz szükséges eszközök és az alkotó páciens szabadon megválaszthatja alkotó tevékenységének időpontját és az önkifejezésének képzőművészeti eszközeit. Az alkotói folyamat nem időhatáros, a beteg belső késztetésének megfelelően készül. Ez a folyamat lehetőséget ad az alkotónak megszabadulni a belső szorongásaitól, félelmeitől, esetleg megtestesíteni a hallucinációit, illetve kifejezni művészeti eszközökkel aktuális érzelmeit, lelki állapotát. A rajzolás, festés, agyagozás, montázs készítés, stb. komoly örömforrás is az alkotni vágyó betegeknek.

Az alkotó csoportban folyó művészetterápia során meghatározott időkeretben a művészetterapeuta vezetésével folyik a kreatív, művészi alkotó tevékenység, bizonyos fokig előre – közös beszélgetés folyamán kialakuló – meghatározott témában. A csoport nyitott, de meghatározott struktúrával rendelkezik. A kezdeti bevezető beszélgetés során alakul ki az aktuális, az alkotáshoz vezető téma. Ezt követi az individuális alkotó folyamat, amelynek a végén a művészetterápiás csoport egy verbális interakciós szakasszal zárul. Lényeges szempont, hogy ebben a terápiás formában az alkotási folyamaton van a hangsúly és a végső megbeszélés során sem kerül értékelésre senkinek a műve, hanem a csoporttagok részéről a bennük keltett érzelmek és élmények kifejezése történik meg az adott művel kapcsolatban.

A művészeti, kreatív alkotási tevékenységnek a pszichoterápiás folyamatba történő integrálása során a hangsúly az alkotásokban megjelenített tartalom értelmezésén, megbeszélésén van. Ez a folyamat történhet egyéni pszichoterápiás üléseken, vagy pszichoterápiás csoportokban, ahol a fókuszban a csoportdinamika és a verbális interakció áll. Az alkotások a ki nem mondott tartalmak, érzelmek, gondolatok megjelenítésére adnak lehetőséget és így módja van a csoportnak ezeket a tartalmakat is beemelni a csoport szimbólum rendszerébe és úgy reagálni a művekre, mint a verbális közlésekre és az azokat kísérő non-verbális megnyilvánulásokra, üzenetekre.